Nagyon szoros volt a verseny az Év fája 2026 címért, és ez felhívta a figyelmet arra is, hogy az idei egyben egy kiemelt, jubileumi év a verseny életében.
Éppen 30 éves az Országos Erdészeti Egyesület mozgalma.
1996 óta minden évben megválasztja Országos Erdészeti Egyesület az év fafaját. Az Év fája szavazás célja az adott őshonos fafajjal kapcsolatos figyelemfelhívás, ismeretterjesztés az erdész és a társszakmákat gyakorló szakemberek, a különböző kapcsolódó tudományterületek kutatói, illetve a nagyközönség, a hazai erdőjárók, kirándulók, erdőlátogatók valamint a magyar oktatásban tanuló gyermekek, fiatalok, diákok számára.
A német mintát követve útjára indított hazai mozgalom, 2026-ban lett 30 éves.
Így az idei szavazás egy különleges alkalom is volt egyben, mert a 2025 november első hetében elindított voksoláson, a jubileumi, 2026. esztendő fafaját választhatták meg a résztvevők.
Az Országos Erdészeti Egyesület és az Év Fája Kuratórium 2013 óta minden évben ajánlást tesz három fafajra, melyek közül az Év fáját lehet megválasztani. 2025 november 7-től november 30-ig lehetett szavazni az Év fája tematikus honlapon a jelöltekre, melyek a kecskefűz, a hamvas éger és a rezgő nyár voltak.
A kitüntető címért a verseny vége rendkívül szoros volt két fafaj, a kecskefűz és a rezgő nyár között.
Összesen 2050 szavazat érkezett be, melyek összesítése alapján az első helyet 745 szavazattal kecskefűz, a második helyet alig kettő szavazattal lemaradva, a rezgő nyár, míg a harmadik helyezést 562 szavazattal a hamvas éger érte el.
Így 2026-ban, a mozgalom indításának jubileumi, harmadik évtizedében, az Év fája címet a Kecskefűz (Salix caprea) nyerte.
Jó ha tudjuk, hogy például a húsvéti barkát részben ez a faj szolgáltatja, fatermetű egyedei viszont ritkaságszámba mennek, mivel évszázadokon keresztül gyomfának tekintették, s ma is igyekeznek felverődő egyedeit visszaszorítani. Egyetlen fűzfajunk, amely többletvíz nélkül él, az alföldön kimondottan ritka.
Kecskefűz (Salix caprea)
A kecskefűz a dombvidékektől mintegy 2000 méter magasságig nyirkos, gyakran vízfolyásos vályogtalajokon, erdei vágásokban, erdőszéleken, ligeterdőkben, tölgyesekben fordul elő. Erdei irtásterületeken, töltéseken, kavicsbányákban az elsőként megjelenő fás növények közé tartozik. Nem különösebben igényes, a gyengébb minőségű, de megfelelően nyirkos és jól szellőzött talajokon is jól fejlődik.
A kecskefűz 3 – 10 méter magas, termetes bokor vagy kisebb fa. Levelei 4 – 10 centiméter hosszúak és 2 – 4 centiméter szélesek, közepükön vagy a közepük fölött a legszélesebbek, elliptikusak vagy csaknem kerekdedek, hegyesek vagy tompák, rövid hegybe végződnek; felül kopaszak vagy elszórtan szőrösek, színük fénytelen olajzöld, érhálózatuk a levéllemez széle felé kifejezetten besüllyedt, fonákuk szürkésen molyhos szőrű. A feltűnően nagy barkavirágzatok lombfakadás előtt jelennek meg, felnyílás előtt ezüstösfehér, prémes szőrözet burkolja őket.
Forrás: azevfaja.hu
