Egykor, az ókori Rómában, február 13 és 15 között tartották meg a pásztorünnepeket, tisztító szertartásokkal és termékenységi rítusokkal. Az ókori rómaiak tették mindezt a farkas alakban tisztelt isten, Lupercus kedvéért. Kiengesztelésére a papok februa, vagyis kecskebőr, szíjjal ostorozták a fiatalokat, köztük is elsősorban a nőket, hogy ezzel átessenek a rituális tisztuláson, és a verés által termékennyé váljanak.
Aztán az idő múlásával, és a kereszténység terjedésével az ünnep humánusabbá vált, és egybeforrt Szent Bálintnak, a szerelmesek védőszentjének ünnepével. Magyarországon ez a nap mindössze az elmúlt évtizedekben vált közkedveltté.
Terni egykori püspöke, akit II. Claudius császár idejében, február 14-én végeztek ki, a 14. században vált szentté. Bálint püspök, még kivégzése előtt, pusztán hitének erejével visszaadta börtönőre vak leányának látását. A hagyomány szerint a lánynak búcsúüzenetet küldött „Te Bálintod” aláírással.
A Valentin-nap ünnepe leginkább az angolszász országokban terjedt el. Mára ezt a napot átszövi a hagyomány, de az ókori hagyományokból leginkább a kellemes rész maradt fenn. A hagyomány szerint ugyanis a fiatal lányok, (szerintem a korbács elől menekültek) ezen a napon keresték fel Júnó istennőt, a házasság pártfogóját, hogy tőle szerelmi jóslatot kapjanak, és megtudják ki lesz a párjuk.
Később az angliai nemesség körében a 17. században terjedt el a Valentin-naphoz kötődő levél és a virágcsokor küldésének összekapcsolása, ami aztán világszerte népszerűvé vált, hiszen ma már egyik országban sincs Valentin-nap kis levélke nélkül.
Amerikába természetesen az angol kivándorlókkal kerültek a Valentin-napi szokások. A jó öreg Európában aztán a második világháborút követően az amerikai katonák terjesztették el a Valentin-nap hagyományát. Németországban az első Valentin-napi bált 1950-ben tartották meg, Nürnbergben. Innen indult Európa szerte általánosan ismert, hódító útjára a szerelmesek napja. Gyanítható, hogy a gyors terjedésében nagy részük volt a virágtermesztőknek, és az édességiparnak.
Napjaink már Magyarországon is egyre nagyobb népszerűségnek örvend Bálint napja. Ezen a napon a szerelmesek megajándékozzák egymást, és napjainkban már nem csak a virág, a levélke vagy a csokoládé a divat.
Egész iparág épült ki a modern kor Valentin-napjára. Plüss figurák, szívecskék, fehérneműk, piros ruhák, cipők, kiegészítők, bálok, bulik, szív alakú sütik, virágcsokrok, ékszerek, könyvek, füzetek, képeslapok, stb.
Az erős nyugati kultusz ellensúlyozására kiegészült más ünnepekkel, például 1997. február 14-étől ezen a napon adják át a Balassi Bálint-emlékkard elnevezésű irodalmi díjat.
Így ünneplünk mi. De mi történik más országokban február 14-én?
A japánok egészen másképpen ünnepelnek, ott a hölgyek csokoládéval ajándékozzák meg választottjukat, férfi ismerőseiket, családtagjaikat. Aztán a férfiak ezt egy hónappal később viszonozzák aprósüteménnyel.
Dél-Kóreában két hónap 14. napján tisztelik meg szívük szerelmét. Amelyik szerelmes február és március 14-én is hoppon marad, az április 14-i, Fekete-napon gyászol és feketebab-szósszal készített tésztát eszik.
Kínában manapság egyre kedveltebb a Valentin ünnep, mert a nyugati életstílus hódít az ott élő fiatalság körében.
Brazíliában majd egy fél évvel később, június 12-én ünneplik meg a szerelmesek napját.
Olaszországban a szerelmespárok a hidak korlátjára ezen a napon helyezik el a nevükkel fémjelzett lakatokat, a kulcsot a vízbe dobják, miközben titkos kívánságokat mormolnak.
Finnországban ez a nap a barátság napja, mikor képeslapot, esetleg kisebb ajándékot küldenek egymásnak, szigorúan barátságból.
Lengyelországban is találkozhatunk Szent Bálint kultuszával többek közt Chełmno plébániatemplomában, ahol évszázadok óta őriznek Szent Bálint ereklyét, és tiszteletére minden évben megtartják a vértanú, és a szerelmesek ünnepét.
