A paprikás nem magyarázkodik. Nem kell neki sem divat, sem újítás, sem különleges alkalom. Csak egy jó darab hús, minőségi pirospaprika és türelem – a többi magától megy.
A lapocka az egyik legjobb választás erre az ételre. Van benne elég zsír ahhoz, hogy főzés közben ne száradjon ki, és elég kötőszövet ahhoz, hogy hosszú főzés után omlósan essen szét. Nem olyan nemes darab, mint a bélszín – de ebben az ételben pontosan ez az erénye.
A pirospaprika kérdése komoly dolog. Ne spórolj rajta. Egy jó magyar fűszerpaprika – édes, illatos, mélypiros – az egész ételt meghatározza. A halvány, szagtalan paprika halvány, szagtalan paprikást ad. Ez nem véletlen.
Miért lapocka?
Mert a paprikás nem való gyors főzésre. Időt kér, lassú tüzet kér – és a lapocka pontosan ezt szereti. Minél tovább fő, annál jobban kiadja magát, annál mélyebb lesz a szaftja, annál omlósabb a húsa.
Aki filézett, sovány húsból próbálja, az egy szárazabb, kevésbé teljes ételt kap. A lapocka megbocsátja a hosszú főzést – sőt, meg is kívánja.
Hozzávalók – 4 személyre
1 kg sertéslapocka
2 fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
2 evőkanál zsír
2 evőkanál édes pirospaprika
1 teáskanál csípős pirospaprika
1 zöldpaprika
1 paradicsom
2 dl víz vagy alaplé
Só, fekete bors
Kömény egy csipet
A tejfölös habaráshoz:
2 dl tejföl
1 evőkanál liszt
Az alap
A zsíron közepes lángon pirítsd meg az apróra vágott hagymát, amíg üveges és enyhén arany nem lesz. Ez az alap – ha a hagyma nem pirult rendesen, az egész szaft lapos marad.
Add hozzá a zúzott fokhagymát, keverd el, majd vedd le a tűzről. Szórd rá a pirospaprikát – édes és csípős vegyesen –, és azonnal öntsd fel egy kevés vízzel. A paprika nem bírja a száraz forróságot, megkeseredik, és ezt nem lehet visszacsinálni.
A hús
A lapockát vágd közepes kockákra – nem kell apróra, elég ha minden darab nagyjából egyforma. Tedd a hagymás alaphoz, add hozzá a feldarabolt zöldpaprikát, a paradicsomot, a köményt, a sót és a borsot.
Öntsd fel annyi vízzel vagy alaplével, hogy majdnem ellepje. Fedő alatt, lassú tűzön főzd másfél-két órán át – amíg a hús teljesen megpuhul és a szaft besűrűsödik.
Közben néha nézz rá. Ha elfőtte a levét, adj hozzá még egy keveset. Ha túl sok lenne, vedd le a fedőt az utolsó húsz percre.
A tejfölös habarás
A tejfölt keverd el a liszttel simára – csomó ne maradjon benne. Egy merőkanál forró szaftot keverj hozzá, hogy felmelegedjen, majd öntsd bele a fazékba.
Keverd el alaposan, és főzd még öt-tíz percig, amíg a szaft selymessé és krémes nem válik. Kóstold meg – só, bors, esetleg még egy csipet paprika, ha szükséges.
Tálalás
Nokedlivel vagy főtt krumplival – más nem jön szóba. A nokedli az igazi, ha van rá idő és kedv. Ha nincs, a főtt krumpli megbocsátható.
Egy nagy kanál tejföl a tetejére kerülhet még – ezt mindenki maga dönti el, de aki szereti, az általában nem sajnálja.
A paprikás lapocka tejföllel nem fog meglepni. Pontosan azt adja, amit ígér – meleget, mélységet és azt az érzést, hogy az ember jó helyen van.
További cikkeinket és receptjeinket a gasztronómiai rovatban találja. Érdemes visszanézni, mert folyamatosan új ételekkel, receptekkel és konyhai ötletekkel bővül a gyűjteményünk.
