- augusztus 11-én, alig három héttel a nándorfehérvári győzelem után halt meg Hunyadi János. A magyar történelem egyik legismertebb hadvezére nem csatában vesztette életét: a zimonyi táborban kitört járvány áldozata lett. Életútja azonban jóval érdekesebb annál, mint amit a „törökverő Hunyadi” jelző önmagában elmond róla.
Még azt sem tudjuk biztosan, pontosan mikor és hol született.
Születését általában 1407 körülre teszik. Apja, Vajk katonáskodó előkelő és Luxemburgi Zsigmond király híve volt. A család 1409-ben kapta meg Hunyad várát és birtokát Zsigmondtól – innen származik a később olyan híressé vált Hunyadi név.
A család eredetének kérdése régóta történészi viták tárgya, Hunyadi pedig a magyar mellett a román történeti emlékezetben is fontos szerepet kapott.
Apródból az ország egyik leghatalmasabb embere
Hunyadi pályája nem egy nagy múltú uralkodócsalád sarjának előre kijelölt útja volt.
Fiatalon több főúri udvarban szolgált, majd Luxemburgi Zsigmond környezetébe került. A király katonai kíséretével Itáliába is eljutott, ami későbbi pályafutása szempontjából különösen fontos tapasztalat lehetett.
Itáliában ugyanis közelről láthatta a korszak fejlett hadviselését és a zsoldosseregek működését. Megismerkedhetett azokkal a módszerekkel, amelyekkel később maga is kísérletezett.
1433-ban már udvari lovag volt, és a husziták elleni harcokban is részt vett.
Hunyadi későbbi hadviselésének egyik érdekessége éppen az volt, hogy nem ragaszkodott kizárólag a hagyományos lovagi harcmodorhoz. Seregeiben fontos szerepet kaptak a zsoldosok, a tüzérség és a kézi lőfegyverek, és alkalmazta a huszita háborúkban híressé vált szekérvár elemeit is.
Mindez persze rengeteg pénzbe került.
Hunyadi azonban időközben az ország egyik legnagyobb birtokosává vált, így vagyonának bevételeit katonai célokra is fel tudta használni.
Az 1430-as években Szilágyi Erzsébetet vette feleségül. Két fiuk született: László és Mátyás. Ekkor még senki sem sejthette, hogy utóbbi egy napon Magyarország királya lesz.
Nem volt verhetetlen hadvezér
Hunyadi utólagos legendája könnyen azt a benyomást keltheti, hogy ahol megjelent, ott a török sereg menekülni kezdett.
A valóság ennél sokkal érdekesebb.
Hunyadi ugyanis komoly vereségeket is szenvedett, de különös képessége volt arra, hogy egy elvesztett csata után rövid idő alatt újraszervezze az erejét.
1442-ben például Marosszentimrénél vereséget szenvedett az Erdélybe betörő oszmánoktól. Nem sokkal később azonban ismét harcba szállt, és újabb ütközetekben már ő győzött.
Ezek a sikerek tették nevét Európa-szerte ismertté.
Hunyadi gondolkodása is kezdett megváltozni. Úgy vélte, az oszmánok ellen nem elegendő a Magyar Királyság határain védekezni. A háborút lehetőség szerint az ellenség területére kell vinni.
Ebből a gondolatból született az 1443–1444-es hosszú hadjárat is.
A keresztény sereg mélyen benyomult a Balkánra, és jelentős sikereket ért el. A hadjárat azt az érzést kelthette, hogy az oszmán terjeszkedést talán nemcsak megállítani, hanem vissza is lehet fordítani.
A következő vállalkozás azonban katasztrófával végződött.
Várnánál a király is elesett
1444-ben I. Ulászló király és Hunyadi ismét hadba indult az oszmánok ellen.
Novemberben Várnánál találkoztak II. Murád szultán seregével.
A csata a keresztény hadak vereségével végződött, I. Ulászló pedig életét vesztette. Hunyadinak menekülnie kellett.
Négy évvel később újabb nagy kísérlet következett. Az 1448-as második rigómezei csata azonban szintén vereséggel végződött. Hazafelé Hunyadi Brankovics György szerb despota fogságába is került, ahonnan csak komoly feltételek mellett szabadulhatott.
Várna és Rigómező után könnyen véget érhetett volna a pályafutása.
Nem így történt.
Magyarország kormányzója lett
Az országban közben különös politikai helyzet alakult ki.
I. Ulászló halott volt, a gyermek V. László pedig külföldön tartózkodott. Magyarországnak volt törvényes királya, de olyan uralkodója nem, aki ténylegesen irányítani tudta volna az országot.
A rendek ezért 1446-ban Hunyadi Jánost választották kormányzóvá.
Ez önmagában mutatja, milyen elképesztő utat tett meg.
A fiatalember, aki néhány évtizeddel korábban még apródként szolgált főúri udvarokban, ekkor már gyakorlatilag az ország élén állt.
Kormányzóként azonban nem tudta teljesen maga mögött egyesíteni a magyar főurakat. A belpolitikai küzdelmek élete végéig elkísérték.
1453-ban lemondott a kormányzóságról, de továbbra is az ország egyik legbefolyásosabb embere maradt.
Ugyanebben az évben olyan esemény történt, amely egész Európa erőviszonyait megváltoztatta.
Konstantinápoly eleste után Magyarország következett
1453-ban II. Mehmed szultán elfoglalta Konstantinápolyt.
A Bizánci Birodalom fővárosának eleste óriási hatást gyakorolt Európára. Három évvel később az oszmán hadsereg Nándorfehérvár ellen indult.
A mai Belgrád helyén álló erőd a Magyar Királyság déli védelmi rendszerének egyik kulcsa volt.
Ha elesik, az oszmánok előtt sokkal kedvezőbb helyzet nyílhatott volna a Magyar Királyság belső területei felé.
Az ostrom kezdetén a vár védelmét Hunyadi sógora, Szilágyi Mihály irányította. Hunyadi eközben felmentő sereget szervezett, míg Kapisztrán János ferences szerzetes kereszteseket toborzott.
Az oszmánok nemcsak szárazföldön vették körül Nándorfehérvárt: hajóikkal a Dunán is megpróbálták elzárni az erődöt.
Hunyadi ezért először a folyami blokádot támadta meg.
1456. július 14-én hajóival áttörte az oszmán zárat.
Ez lehetővé tette, hogy erősítés és utánpótlás jusson a várba.
A döntő összecsapásra néhány nappal később került sor.
A csata, amelyhez a déli harangszót kötjük
Július 21-én az oszmán sereg általános rohamot indított Nándorfehérvár ellen.
A támadást sikerült visszaverni, majd másnap váratlan helyzet alakult ki. A keresztesek egy része összecsapásba keveredett az oszmán katonákkal, és a kisebb harcból fokozatosan komoly támadás lett.
Hunyadi felismerte a lehetőséget.
Csapatai elfoglalták az oszmán tüzérségi állások egy részét, és a korábban támadó hadsereg hirtelen védekezésre kényszerült.
II. Mehmed végül elrendelte a visszavonulást.
Nándorfehérvár megmenekült.
Ehhez a győzelemhez kapcsolódik a déli harangszó, bár nem egészen úgy, ahogy a közismert történet tartja.
III. Callixtus pápa már a csata előtt elrendelte a harangozást, hogy imára hívja a keresztényeket. Mire azonban a rendelkezés és a nándorfehérvári győzelem híre Európa különböző részeire eljutott, a két esemény összekapcsolódott. A harangszó így idővel a győzelem emlékezetének részévé is vált.
A diadal után Hunyadi európai tekintélye a csúcspontjára jutott.
Csakhogy már alig maradt ideje.
Hunyadi túlélte a csatákat, de a járványt nem
A győzelem után járvány tört ki a keresztény táborban.
Hunyadi is megbetegedett, majd 1456. augusztus 11-én Zimonyban meghalt.
Élete tele volt olyan helyzetekkel, amelyekben könnyen odaveszhetett volna. Túlélte Várnát, Rigómezőt és számos kisebb-nagyobb ütközetet. Végül nem a csatatéren halt meg, hanem néhány héttel legnagyobb győzelme után, betegség következtében.
Gyulafehérváron temették el.
Családjának története pedig ezután vett igazán különös fordulatot.
Idősebb fiát, Hunyadi Lászlót 1457-ben kivégezték. Úgy tűnhetett, a Hunyadi család gyors felemelkedésének ugyanilyen gyors bukás lesz a vége.
Egy évvel később azonban a kisebbik fiút Magyarország királyává választották.
Ő volt Hunyadi Mátyás.
Az egykori apród fia tehát végül a magyar trónra került.
Több volt, mint „törökverő”
Hunyadi János alakját az évszázadok során számos legenda vette körül, de a valódi életútja ezek nélkül is figyelemre méltó.
Egy felemelkedő család fiaként kezdte. Külföldön tanult a korszak hadviseléséből, zsoldosokat tartott, alkalmazta a kor új katonai módszereit, hatalmas birtokvagyont épített fel, erdélyi vajda, főkapitány, majd Magyarország kormányzója lett.
És közben vereségeket is szenvedett.
Talán éppen ez teszi érdekesebbé a történetét. Hunyadi nem azért vált korának egyik legjelentősebb hadvezérévé, mert minden csatáját megnyerte. Hanem azért, mert egy-egy vereség után képes volt új sereget szervezni, új stratégiát kialakítani és ismét megpróbálni.
Utolsó nagy hadjáratában pedig sikerült megvédenie Nándorfehérvárt attól a II. Mehmedtől, aki három évvel korábban Konstantinápolyt is elfoglalta.
Ma, Hunyadi János halálának 570. évfordulóján ezért nemcsak Nándorfehérvár győztesére érdemes emlékezni, hanem arra a rendkívüli életútra is, amely az apródi szolgálattól Magyarország kormányzói székéig vezetett – és amelynek örökségét fia, Mátyás király vitte tovább.
