1926 február 4-én, Dorogon született Grosics Gyula magyar labdarúgó. Szegény, dorogi bányászcsaládból származott, szülei papnak vagy hegedűművésznek szánták.
„Tizennégy éves korában a kerékpárjára támaszkodva nézte, ahogy az NB II-ben szereplő Dorogi AC játékosai éppen komáromi mérkőzésükre készülődtek, ám az indulás előtt kiderült, hogy mind Papp kapus, mind a tartalékja hiányzik. A legenda szerint ekkor hangzott el Pfluger Dezső középcsatár szájából a „ha Papp nincs, jó a ministráns is…” mondat, amely Grosics Gyula sportpályafutásának kezdetét jelentette.” – olvasható a grosicsakademia.hu oldalon.
„Nem szerettem védeni. Mindig azoké a dicsőség, akik gólt szereznek, és azoké a szégyen, akik gólt kapnak. Persze később, befutott kapusként már megváltozott erről a véleményem”- emlékezett vissza a kezdetekre Grosics.
Az 1952-es helsinki olimpián aranyérmet, az ’54-es svájci világbajnokságon ezüstöt nyert a válogatottal.
„1954. november 14-e és 1956. szeptember 16-a között nem védett a válogatottban. A Fekete Párduc 1955 januárjától novemberéig az ÁVH gyakori vendége volt, „kémkedés gyanúja, amely kimeríti a hazaárulás fogalmát”, hozták fel ellene, aztán december 19-én bizonyítékok hiányában az államvédelmi hatóság megszüntette az eljárást.” „Az emigránsokat leszámítva az Aranycsapatból utolsóként Grosics Gyula vonult vissza. Az, hogy 36 évesen az 1962-es labdarúgó-vb-t követően abbahagyja pályafutását, nem volt kérdés, ám a később megjelent források alapján nem biztos, hogy önszántából fejezte be karrierjét.” – írja a nemzetisport.hu
Grosics Gyula 2014. június 13-án, nyolcvannyolc éves korában hunyt el. Tatabányán stadion, Újbudán általános iskola, Gyulán labdarúgó-akadémia viseli a nevét.
fotó: facebook
